A környezetbarát tégla

A környezetszennyezés aktualitása nem kérdés, ebben óriási szerepet kapnak az építőanyagok, azok kitermelésének, előállításának ökológiai minősége, azok emberre és környezetre gyakorolt hatása, és nem utolsó sorban a szűkösen rendelkezésre álló források megóvása. A modern idők téglája az egyik legkörnyezetkímélőbb építőanyag, a korszerű téglagyárak technológiája ma már energiatakarékos és környezetkímélő.

A téglagyártás és a környezetvédelem kapcsolatában fontos szempont az agyag környezetkímélő kitermelése, az agyagbányák kitermelés utáni utáni helyreállítása, a gyártás során felhasznált energia optimalizálása, és a károsanyag-kibocsátás minimalizálása.

A bányából környezetbarát technológiával termelik ki az agyagot, a kitermelés megkezdése előtt környezetvédelmi szakemberek bevonásával ellenőrzik a területet, hogy se az állatvilág, se az ember élettere ne sérüljön. A szállítási költség minimalizálása érdekében a téglagyárak többsége a bányák mellé települt, így a szállítással, fuvarozással járó környezetszennyezés is elkerülhető.

Az agyagbányákat teljes kitermelésük után visszaadják a természetnek, az így kialakult zöldterületeket vagy új funkciókkal hasznosítják (pihenőparkok, golfpályák, szemétlerakók, mezőgazdasági célú felhasználás), vagy visszaállítják az eredetit megközelítő állapotot.

A téglagyártás

A homlokzathoz használt burkoló-és klinkertéglák gyártástechnológiája nagyjából ugyanaz maradt, a nagy méretű teherhordó téglák térhódításával azonban sokat változott a téglagyártás technológiája.

A kitermelt agyagot az előkészítőbe szállítják, ahol víz adagolása közben apróra zúzzák, és adalékanyagokkal keverik össze. Évtizedekkel ezelőtt polisztirol gyöngyöt használtak a gyárak, az utóbbi években azonban átálltak a környezetet nem károsító fűrészporra. A fűrészpor az égetés során kiég az agyagból és pórusokat hagy hátra, amelyek fontos szerepet játszanak a tégla hő- és párafizikai tulajdonságaiban. A téglagyárak a fűrészpor minőségét sem bízzák a véletlenre, a legjobb fűtőértékű alapanyaggal dolgoznak.

Az előkészített alapanyag következő lépésben a présgép nyílásán halad át, a gép segítségével nyeri el téglaformáját, a jól ismert üreges szerkezetet. A présgép precíz kialakítása a téglagyártás egyik legfontosabb mozzanata, a szájnyílás megtervezése komoly műszaki feladat. A présgépből már az üreges hosszú téglakígyó távozik, amit a vágógép segítségével darabolnak fel. Innen a tégla a szárítóba kerül, ahol 40 -100 Celsius közötti hőmérsékleten a nedvességtartalmának nagy részét elveszíti.

A szárító után a téglákat kemence-kocsikra helyezik, következhet a téglagyártás legfontosabb folyamata, az égetés. Az égetés energiaigényes művelet, ami régebben nagyon környezetszennyező munkafolyamat volt. A mai technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a gyárak ma már energiatakarékos és környezetkímélő módszereket alkalmaznak, kéményekre a káros anyagok kiszűrésére filter-berendezéseket szerelnek, valamint az égetéskor keletkezett hulladék hőt, ami régebben a levegőbe került, újrahasznosítják.

A tégla gyártása során felszabaduló károsanyagok alatt elsősorban porokat és gázokat (kén-dioxid, kén-trioxid, hidrogén fluorid, NOx, szén-monoxid és szén-dioxid) értünk. A kibocsátott károsanyagok összetétele a felhasznált nyersanyagoktól, az üregesedést elősegítő anyagtól és a kemence működési technológiájától függ. A károsanyag kibocsátás csökkentésére optimalizálni kell az égetési eljárást, és az adalékanyagok összetételét, ezen kívül pedig porszűrőkkel, fluorfilterrel kell kiegészíteni a berendezéseket.

Égetés után – hazánkban a Wienerberger által meghonosított – a csiszolás következik, a méretre vágott téglák nagyméretű csiszolókorongok között haladnak át, a falazóelemek így válnak milliméter pontosságúvá.

Az egészséges tégla

A végfelhasználó szempontjából nem csak a gyártás környezetkímélő jellege fontos, de alapvető, hogy a beépített építőanyag károsanyag-kibocsátása nulla legyen – ezért kell a természetes alapanyagú építőelemek mellett dönteni. A különféle légúti és allergiás megbetegedések szoros összefüggésben állnak a lakótér klímájával, amibe az építőanyag károsanyagai (formaldehid, nehézfém, gomba-és baktériumölő szerek) könnyen bekerülhetnek. A természetes alapanyagú építőelemeknél – mint amilyen a tégla -, ennek veszélye fel sem merül.